A Pókemberek és Hercegnők csapata szereti hétről hétre egy-egy téma köré építeni a foglalkozásait. Volt már témánk az évszakok, a hét napjai, az emberi test, a formák, a színek, de még a Télapó is (a teljesség igénye nélkül). Közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy legutóbbi foglalkozásunkon, ami egy napsütéses hétfői napra esett, az állatokról lesz szó.

Amíg a konténer kulcsa meg nem érkezett, a csipetcsapat a ’Ninja’ nevű játékkal szórakoztatta magát. Miután jól átmozgattuk magunkat, és gratuláltunk a győzteseknek (kis Amanda és Alex), bevonultunk a konténerbe. 

Szokásunkhoz híven az óra első érdemi mozzanata egy rövid műveltségi vetélkedő volt állatos témában. Igazán elcsodálkoztunk azon, hogy a gyerekek mennyi féle madarat ismernek: Kevin például a legnagyobb természetességgel kiabálta be, hogy „Fakopáncs!” Mesék terén is képben voltak, egymás után fújták az állat mesehősöket. Azt viszont meg kellett állapítanunk, hogy a tigris-leopárd-párduc és a ragadozó-növényevő állatok megkülönböztetése már nem ment ilyen egyszerűen, de sebaj, erre majd a következő foglalkozáson visszatérünk. Mind a fiú, mind a lány csapat remekül teljesített.

Dávid hozott egy óriási állatos ismeretterjesztő könyvet. A kicsik szó szerint rácuppantak a sok színes illusztrációra, és egymás szavába vágva nevezték meg az egyes vadon élő állatokat. Néha még az is működött, hogy bekiabálás helyett jelentkezzenek, és megadják a szót a leggyorsabbnak. Miután „elfogyasztottuk” a könyvet, beszélgettünk egy kicsit az állatok szeretetének és tiszteletének a fontosságáról.

A foglalkozás utolsó cikkében állatos feladatlapokat töltögettünk ki. Volt itt minden: csigás pontösszekötögetős, sünis labirintus, egérkés színező és madártojásos számolós. Gyorsan elröpült az egyórás foglalkozás. A végén – ahogyan mindig – gyors matricaosztás, nagy ölelések, és rohanás a buszhoz. Egész hazaúton a gyerekek aranyköpéseit ismételgettük. Teljesen el voltunk varázsolva, olyan szuperül sikerült ez a délután is.

(Pókemberek és Hercegnők csapata)