- március 11-én az állatkertbe jutalomkirándultunk az elsős ikszes csoporttal. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a csoportba tartozó 11 gyerek mindegyike rendszeresen és nagyon lelkesen lejárt a foglalkozásainkra (Rubi és Milán 16-ból 16-szor ott volt!), pedig többüket korábban nem igazán sikerült bevonni a programba. Gimiseink is szuperügyesek voltak a foglalkozásokon, így nem volt kérdés, hogy az állatkerti kirándulás alatt is minden rendben lesz. Szerencsére tényleg midenki épen és hatalmas élménnyel gazdagodva - no meg nagyon fáradtan - ért a nap végén haza. Köszönjük a segítséget Tóth Katának, Sági Bencének és Kiers Flóriánnak is, és persze Katrinnak, aki nélkül már Bagról elindulni sem tudtunk volna :)
(Lőrincz Borcsa, támogató)
A minap a gyerekekkel az állatkertben voltunk jutalomkiránduláson. Egy szombat reggeli napon találkoztunk velük a Kacsóh Pongrác úton és onnan sétáltuk be az állatkertbe. Amint megérkeztünk, a gyerekek nagyon izgatottak lettek, és már csak a kakaós csiga tudta őket ott tartani egy pillanatra, hogy utána megkezdődjön a nagy kaland. Először a majomházba mentünk, ahol az orángutánokat néztük meg, majd előjött egy csomó másik állat. Az Afrika-házban kicsit büdös volt, ezt a gyerekek szóvá is tették, de végül megérte, mert láttunk kiszsiráfot is. Még pár állat után megálltunk a játszótéren egy hosszabb pihenőre, ami után nagyon nehéz volt a gyerekeket kirángatni a csövekből, de végül ezt az akadályt is sikeresen vettük. Később, amikor megint találtak csöveket, egyből befutottak, és alig tudtuk megtalálni őket az állatkertben. Azután megnéztük a Varázshegyet kívülről, és megint megálltunk egy kicsit pihenni. Itt komplett sort hoztunk létre a játszótéren a trambulin előtt, amelybe sikerült más gyerekeket is bevonni. Ezután megnéztük az állatkert talán legnagyobb attrakcióját, a koalát, ami éppen aludt. Az út során rengeteg állattal ismerkedtünk meg, többek között megtudtuk, hogy mit eszik a földi malac, és hogy melyik a leggusztustalanabb bogár. Végül a pingvineket látogattuk meg, ahol eljátszottuk nekik a mi kis pingvines játékunkat. Itt már mindenki elég fáradt volt, szóval szépen visszasétáltunk a buszmegállóba és megvártuk a buszt, amivel a gyerekek végül hazamentek. Összességében ez egy szuper kaland volt, nekünk, önkénteseknek, és szerintem a gyerekeknek is.
(Horváth Levi, gimis)
