Janka vagyok az U9 csapatából.

A gyerekek nagyon jófejek, és sokszínűek. Öröm őket hallgatni énekelni, beszélni, persze amíg a dolgok nem fajulnak el…

Arra számítottam a foglalkozások előtt, hogy sokkal kevesebb önállóságom lesz, ettől kicsit féltem is. Nem szeretem, ha nem bíznak rám döntéseket, és nem raknak rám felelősséget. Szerencsére ez nem így alakult: tíz őrjöngő gyerek foglalkoztatása közben senki sem gondolkozik sokat, kinek mennyi tapasztalata van ilyen téren, minden erős hang segít.

Az U9-cel a legnagyobb nehézség szerintem az, hogy mindig más hangulatban és létszámban jönnek le a konténerhez. Volt, hogy a tökfaragással rengeteg gyereket (köztük más csoportba tartozókat is) sikerült lecsábítanunk, míg 1-2 alkalommal csak 4 gyerek jött le (a káosz és a hangzavar mégsem csökkent).

A legfontosabb feladatunk ebben a csoportban szerintem az lenne, hogy a szabályaikat - amiket velük együtt állítottunk fel, és amiket lelkesen szajkóznak, ha éppen más gyerekről van szó, - kritikusabb helyzetekben is betartsák, indulataikat megtanulják jobban kezelni.

A másik pedig, hogy a dominánsabb gyerekek kicsit fogják vissza magukat, ne mindig ők legyenek a középpontban, hagyjanak szót másnak is.