Igen, ez derült ki az elmúlt két foglalkozásunkon. Merthogy idén utazunk, minden foglalkozásunkat más helyszínen tartjuk, utazni pedig nem lehet táska nélkül. Elsőre nem lelkesedtek túlzottan az ötletért, hisz van már tornazsákjuk, minek nekik még egy. De azért kiválasztották, hogy milyen anyagból legyen, aztán elkezdtünk játszani, nem erőltetjük, ha nincs kedvük, kicsit csalódottan mentünk haza. De hát nem túl fiús dolog a varrás, végülis igazuk van. Következő alkalommal le se vittük a cuccokat, egészen mással készültünk – ekkor persze úgy fogadtak, hogy naa, akkor varrunk, itt van hozzá minden? Nem volt. De egy hétre rá levittük az anyagokat, mérőszalagot, ollót, mindenki kivágta a táska formáját, a zsebet – kivéve Kevint és Benit, akiket továbbra sem kötött le a dolog, inkább a hátukra kapták az anyagokat, és szuperhősként futkostak fel-alá a konténerben. Így született meg az ötlet, hogy akkor készítsenek inkább köpenyt maguknak, vágják ki a nevük kezdőbetűjét, és varrják azt a hátuk közepére. Aznap már sokkal lelkesebben mentünk haza, végül mindenki megtalálta a neki való feladatot. Ma pedig varrtunk. Vittünk tűt és cérnát, felvarrták a zsebeket, a betűket, elkészült három táska, két szuperhős köpeny, és a fiúk boldogan sétáltak haza új szerzeményeikkel a hátukon.